Falutörténet
Egyházszeg
Területét Meggyesy Szőke Mihály Meggyes határából hagyományozta templomunknak a XIV. század elején. Később egyes rábakovácsi földesurak erőszakkal, saját falujukhoz csatolták. Ez a templom melletti kis település valószínűleg a XV. század elején keletkezett. Egy 1520-ból való irat említi először Egyházszeg néven. Az egyházi birtokot egészen az 1400-as évek elejéig a Kakas család bitorolta. 1520-ban pedig a Pethők kísérelték meg, hogy magukhoz ragadhassák. Ekkor még eredménytelenül. 1544-ben azonban Haragos Pethő Gáspár egészen hatalmába kerítette. Csak kb. 150 év múlva nyerte vissza korábbi önállóságát, nagyon megnyirbált határokkal.
A templomot és a plébániát a törökök 1566-ban felégették. Elpusztultak a jobbágyházak is az iskolával együtt. Egyházszeg pusztasággá változott. Helyét felverte a csepű és a bozót. Csak Sági Mihály építtette fel újra 1730-1740 között. Egyházszeg ekkor lett az újjáéledt plébánia anyaközössége.
1848-tól a jobbágyság megszűnése után, Egyházszeget is önálló gazdák lakták. Bár közben Rábakovácsival egyesítették és az egykori falu neve is megszűnt, régi különállásának emléke ma is él a nép nyelvén. Területét most is gyakran Egyházszeg vagy Papszeg névvel emlegetik. Ezen a helyen ma is csak 18 épület van. De egykori központ jellege megmaradt. Itt van a templom, a plébánia és az iskola is. (005)
Kiskovácsi
Rábakovácsi határának a Mogyorós-legelőtől északra eső, egy kis részét, Kiskovácsnak vagy Kiskovácsi dűlőnek nevezik. A szájhagyomány szerint ott valamikor falu állott, de a törökök elpusztították. Legkorábban 1627-ben említenek kiskovácsi földeket, de ottani településről nem szóltak.
1758-ban Kiskovácsi majort említettek, mely korábban falu volt. Ezért akkor az elpusztult Kiskovácsi falut említették. Területének egy részét pedig "Papháza helyé"-nek mondták, és itt voltak az egykori Szent Jakab kápolna földjei. Kiskovácsiban két dűlő volt; a Mindszenti és Szent Jakab-i dűlő. A kettő találkozásánál állt Szent Jakab kápolnája. A Mindszenti dűlő a Rába felé esett és ott volt a "Papháza helye" is. Innen mostanában sok régészeti lelet került elő. Itt állt valaha az a falu, melynek nevét ma már nem tudjuk. Régen talán a Szent Jakab kápolna papja is itt lakott. Esetleg még az Árpádok korában, az itteni Jáknembeliek idejében. A Kiskovácsi majort Zarka Sándor 1835-ben eladta Batthyány Lajosnak.
Czomaháza (Csomafalva)
1544-ben említik először, de korábban is létezett, mert már 1464-ben Csomafalvi Csoma Benedekről tudunk. Egy későbbi Csoma Benedektől II. Miksa császár anyagyilkosság miatt 1563-ban elvette a birtokot és Lukafalvi Zarka Pálnak adományozta. 1565-ben Czomaháza Zarka Pál özvegyéé lett. Bár a Zarka családnak 1746-ban 20 különböző faluban volt birtoka, a család mégis ragaszkodott ősi fészkéhez. Mindig lakták Czomaházát, ahol volt épületes kúriájuk is házikápolnával. 1780 körül a gróf Batthyány család megszerezte Czomaházán a kisebb birtokrészeket és ott majort létesített, melybe német és horvát nemzetiségű cselédeket telepített. A Zarka család azonban egy darabig még tartotta a maga részét. Csak 1835-ben adta el Zarka Sándor czomaházi birtokát és a kiskovácsi majort gróf Batthyány Lajosnak. A régi köznemesi falu így lett a Batthyány uradalom egyik majorja, melynek egy időben külön temetője és harangja is volt. A majornak 1781-ben 120, 1838-ban pedig 89 lakosa volt. A 1863. évi népszámláláskor már csak Rábakovácsinál említették meg, mint Czomaháza pusztát. (Sándorfölde).
Századunk elején eladták Czomaházát, mely gyors egymásutánban újabb és újabb tulajdonosok kezére került. Az első világháború után az egész birtokot parcellázták és a majort lebontották. Az egykori Czomaháza területe ma a Rábakovácsi határhoz tartozik.